Nyomtatás

Posztabortusz-szindróma

Az elmúlt két évtized legmagasabb színvonalon végzett kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy bár vannak nők, akiknek megrázó élmény az abortusz, a legtöbb nőnek nem okoz pszichés megbetegedést a beavatkozás. A Guttmacher Intézet Abortion and mental health című szakértői anyagát magyar nyelven olvashatja.

Guttmacher Intézet:
Abortusz és lelki egészség
(Frissítve: 2011 januárjában)

Általános eredmények

Az elmúlt két évtized legmagasabb színvonalon végzett kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy a legtöbb nőnek nem okoz lelki megbetegedést az abortusz. Ez a következtetése annak a két nagyszabású, a szakirodalmat áttekintő vizsgálatnak, amelyet az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA) folytatott.

  1. Az APA Lelki Egészség Munkacsoportja 2008. augusztusi jelentésében, a kérdés legfrissebb és leginkább mérvadó szemléjében, arra a megállapításra jut, hogy „a legmagasabb színvonalú tudományos bizonyítékok szerint, ha egy nő az első trimeszterben saját elhatározásából megszakítja a nem tervezett terhességét, nem nagyobb a lelki betegség kialakulásának a veszélye, mintha kihordja azt." (Major és mtsai)
  2. Már 1989-ben hasonló következtetésre jutott az APA, amikor úgy találta, hogy a legális abortusz „a legtöbb nőt nem veszélyezteti lelkileg." (Adler és mtsai.)
  3. Sem az APA, sem az Amerikai Pszichiátriai Társaság nem ismeri el lelki betegségnek a „traumás posztabortusz-szindrómát", mely az abortusz ellenzői szerint széles körben fordul elő. (Boonstra és mtsai.)

A tudományos szakirodalom egy másik átfogó vizsgálata, amelyet 2008-ban a Johns Hopkins Egyetem kutatói végeztek el, az előbbiekhez hasonlóan arra jutott, hogy „a legalaposabb kutatási eredmények nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy az abortusz hosszú távú lelki problémákat okozna. Mindössze a nők töredékénél fordul elő abortuszt követően hosszan tartó szomorúság, bűntudat, sajnálkozás vagy depresszió. (Charles és mtsai. 449. o.) A Johns Hopkins kutatói „világos tendenciát" fedeztek fel, amely szerint „a jó minőségű kutatások kevés vagy semmilyen különbséget nem találnak az abortuszt választó nők és a velük összehasonlított töbi nő között. Ezzel szemben a leghibásabb módszertannal készült tanulmányok az abortusz után a lelki egészség megromlását mutatják ki." (Charles és mtsai. 436. o.)

A bizonyítékok szerint az abortuszon átesett tizenévesek sem lesznek depressziósak vagy veszítik el önbecsülésüket nagyobb arányban, mint azok a társaik, akik nem szakítják meg a terhességüket. Az Oregoni Állami Egyetem kutatói által (2010 szeptemberében) publikált tanulmány elsőként vizsgálta meg a tizenévesek egész USA-ra kiterjedő, reprezentatív mintáján, hogy az abortusz okozhat-e depressziót és alacsony önbecsülést. Eredményeik megegyeznek az APA korábbi, felnőtt nőkről tett megállapításával: a művi terhességmegszakítás nem okoz lelki betegséget a kamasz lányoknál. (Major és mtsai.)

Az, hogy nem találják bizonyítékát az abortusz és az utána jelentkező lelki megbetegedések közötti kapcsolatnak, éles kontrasztban áll a szülés utáni depresszió kockázatára vonatkozó egyértelmű bizonyítékokkal.

A nők sokféle érzelmet élhetnek meg abortusz után

Kétségtelen, hogy az abortusz stresszt jelentő esemény lehet egyes nők számára – ahogyan más jelentős életesemények is, legyenek akár pozitívak vagy negatívak, mint a házasság vagy a válás, egy gyerek születése vagy halála, egy új állás vagy annak elvesztése.

  1. A nők eltérő érzelmekről számolnak be abortuszt követően. Leggyakrabban a megkönnyebbülés érzéséről, míg néhányan szomorúságot vagy bűntudatot éreznek.
  2. A lehetséges adatok közül a nő nem kívánt terhesség előtti lelki egészségéből lehet a legjobban megjósolni, hogy milyen lesz az abortusz utáni lelki egészsége. Az APA jelentése szerint: „Az összes kutatásban a korábbi lelki egészségből lehetett legpontosabban előre jelezni az abortusz utáni lelki egészséget." (Major és mtsai. 4. o.)
  3. Általánosságban elmondható, hogy a negatív érzések nem súlyosabbak abortusz után, mint egy nem kívánt terhesség kihordását követően, és ahogy kiderül az APA jelentéséből, „nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a külső személő által megfigyelt lelki állapot önmagában az abortusz miatt állna elő, nem pedig más tényezők miatt." (Major és mtsai. 4. o.)
  4. Bizonyíték van arra, hogy inkább az abortuszhoz kapcsolódó stigmának – semmint magának az abortusznak – van rossz hatása a lelki egészségre. Nők sokszor azért érzik rosszul magukat az abortusz után, mert úgy gondolják, hogy a partnerük, családjuk, a közösségük elítéli vagy kiközösíti őket a döntésük miatt. Az APA szerint „a módszertani szempontból legalaposabb tanulmányok kimutatták, hogy negatívan befolyásolják a nők abortusz utáni lelki jóllétét, ha a nőt stigmatizálják, titkolóznia kell, abortuszellenes aktivisták zaklatják, vagy úgy tapasztalja, vagy azt várja, hogy mások nem támogatják eléggé az abortuszról való döntésben." (Major és mtsai. 92. o.)

Hogyan értékeljük az abortusz és a lelki állapot összefüggéséről szóló bizonyítékokat?

Nem minden, az abortusz lelki hatásairól szóló tanulmány egyformán magas színvonalú. Sőt, az APA jelentésből az derül ki, hogy a módszertani hiányosságok „áthatják az abortusz és a lelki egészség kapcsolatáról szóló irodalmat". (Major és mtsai. 92. o.) Abortuszt ellenző aktivisták gyakran igyekeznek tőkét kovácsolni abból, hogy a közvélemény és számos döntéshozó nem tud különbséget tenni az olyan tanulmányok között, amelyekből megalapozottan lehet következtetni az abortusz hatásaira, és azok között, amelyekből nem.

Alapos módszertannal készült tanulmányok

Egy Dániából, valamint egy az Egyesült Királyságból származó tanulmánynnak sikerült túllépnie azokon a módszertani korlátokon, amelyek általában jellemzik azokat a kutatásokat, amelyek az abortusz és az az utáni rossz lelki állapot között próbálnak ok-okozati összefüggést megállapítani.

A dán kutatóknak a New England Journal of Medicine cmű lap 2011. januári számában publikált és módszertani szempontból kiemelkedő kutatása szerint a lelki megbetegedések aránya nem nőtt a dán nők körében az abortuszt követő 12 hónapban az abortuszt megelőző 9 hónaphoz képest. (Munk és mtsai.) A dán tanulmány szokatlanul magas színvonalú, mert:

  1. A vizsgálati minta igen nagy, 84 620 nőből állt, akik 1995 és 2007 között először estek át első trimeszterre eső abortuszon;
  2. Nem a nők visszatekintő beszámolóira támaszkodik, ami azért fontos, mert a nők jellemzően a ténylegesnél kevesebb abortuszról számolnak be. Ehelyett komplett betegnyilvántartásokat használ – a Dán Pszichiátriai Központi Nyilvántartást és a Dán Nemzeti Betegnyilvántartást –, amelyek lényegében az összes Dániában előforduló lelki betegséget, születést és abortuszt tartalmazzák;
  3. Jól összehasonlítható adatokat használ a nők abortusz előtti lelki egészségi állapotáról, ami olyan kritikus tényező, amelyet sok más tanulmány nem kezel elég körültekintően, ha egyáltalán figyelembe vesz.

A második tanulmány kutatási terve szintén közelít az ideálishoz. A vizsgálatot az Egyesült Királyságban az Általános Orvosok Királyi Kollégiuma és a Szülészek és Nőgyógyászok Királyi Kollégiuma folytatta le, és a British Journal of Psychiatry című szaklapban jelent meg 1995-ben (Gilchrist és mtsai). Az APA szerint ez a 13 000 angol és walesi nőről készült kutatás „módszertani alaposságát tekintve kiemelkedik a többi tanulmány közül" és „magas színvonalú bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a nem kívánt terhességgel szembesülő nőknél nem nagyobb a pszichiátriai megbetegedés kockázata azok között, akik az abortuszt választják, mint azoknál, akik máshogy döntenek. (Major és mtsai. 89. o.) A tanulmány módszertani erőssége többek között, hogy:

  1. Nagy, reprezentatív mintán alapul;
  2. Szakmai körökben elfogadott diagnosztikai kategóriákat használ a terhesség utáni és abortusz utáni lelki egészség mérésére;
  3. Megfelelő kontrollt alkalmaz a terhesség előtt fennálló lelki egészség és egyéb tényezők kiszűrésére; és
  4. Megfelelő kontrollcsoportot használ.

Módszertani szempontból hiányos tanulmányok

Két új-zélandi tanulmány, amelyek azt állítják, hogy az abortusz összefügghet a lelki egészség későbbi megromlásával, szigorúbb módszertant alkalmazott, mint több korábbi, a témával foglalkozó tanulmány, mégis alapvető hibái vannak.

Mindkét kutatást David Fergusson és kollégái folytatták, (Fergusson és mtsai. 2006, Fergusson és mtsai. 2008) és legjelentősebb módszertani erősségük, hogy a nőknek ugyanazon csoportját követték nyomon hosszabb időn keresztül.

Mindezek ellenére a 2006-os Fergusson-tanulmány bírálatában az APA figyelmeztetett, hogy „a kutatási terv több sajátossága miatt a vizsgálatból levonható következtetések korlátozottan érvényesek", többek között nem vizsgálták, hogy kívánt és tervezett volt-e a terhesség, nem kezelték külön azokat a nőket, akiknek több abortuszuk volt, és azokat, akiknek csak egy, valamint nem vették számításba, hogy a nők a ténylegesnél ritkábban számolnak be az abortuszról. (Major és mtsai. 54. o.)

A 2008-as Fergusson-tanulmány az előzőhöz hasonlóan nem különítette el a több és az egy abortuszon átesett nőket, és nem számolt a ténylegesnél ritkább beszámolókkal. Emellett ez a tanulmány nem azt vizsgálta, hogy azoknak a nőknek, akiknek abortusza volt, nagyobb valószínűséggel lesznek-e lelki problémái, mint azoknak, akik szándékuk ellenére szültek (vagy más kimenetele volt a nem kívánt terhességüknek). Ehelyett a szerzők olyan nőket hasonlítottak össze, akik a terhesség egy lehetséges kimenetelét (abortuszt, vetélést, nem tervezett szülést, tervezett szülést) tapasztalták meg, olyan nőkkel, akik a terhességnek nem azt az adott kimenetelét élték át. Vagyis azokat a nőket, akik abortuszon estek át, olyan nőkkel hasonlították össze, akinek tervezett vagy tervezetlen terhessége nem abortusszal végződött, holott az összehasonlítási alapnak azoknak a nőknek kellett volna lenniük, akiknek a nem kívánt terhessége volt az, ami nem abortusszal végződött.

Módszertanilag hibás tanulmányok

Az APA szerint „a publikált szakirodalom kritikus értékelése felfedte, hogy a tanulmányok többsége módszertanilag hibás, gyakran súlyosan az." (Major és mtsai. 1. o.)

Az APA által azonosított legsúlyosabb módszertani hiányosságok többek között, hogy nincs megfelelő kontrollcsoport, nem ellenőrzik a nő korábbi lelki megbetegedéseit, amelyek magyarázhatnák a későbbi lelki betegséget, túlságosan kis mintákat használnak, vagy olyanokat, melyek túl korlátozottak ahhoz, hogy azokból a teljes populációra lehessen következtetni, nem korrigálják azt, hogy a nők a valósnál ritkábban számolnak be az abortuszról, és hibás mérőeszközöket használnak a lelki betegségek mérésére. (Major és mtsai. 1. o.)

A hiányosan végzett vizsgálatok közül kiemelkednek David Reardon, az abortuszellenes Elliot Intézet igazgatójának, és Priscilla Coleman, a Bowling Green Állami Egyetem családtudományi docensének kutatásai. Munkájuk során olyan súlyos módszertani hibákat vétenek, hogy abból lehetetlen az abortusz és a későbbi lelki egészségügyi problémák közötti ok-okozati kapcsolatokra következtetni.

2010 decemberében készített tanulmányában Julia Steinberg az UCSF (University of California San Francisco) Egyetem munkatársa és Lawrence Finer a Guttmacher Intézet munkatársa kimutatta, hogy Priscilla Coleman és munkatársai 2009-es eredményei – melyek szerint azoknál a nőknél, akik abortuszról számoltak be, megnő a különféle szorongások, hangulatváltozások, drog- és alkoholhasználat kockázata azokhoz a nőkhöz képest, akiknek sosem volt abortusza – nem ismételhetők meg. Coleman eredményei ellentmondanak több más, ugyanazt az adatbázist és mintát használó tanulmánynak. (Steinberg és Finer)

Források

Adler NE és mtsai. 1990. Psychological responses after abortion. Science. 248(4951):41–44.

Boonstra HD és mtsai. 2006. Abortion in Women's Lives. New York: Guttmacher Institute.

Charles VE és mtsai. 2008. Abortion and long-term mental health outcomes: a systematic review of the evidence. Contraception. 78(6):436–450.

Gilchrist AC és mtsai. 1995. Termination of pregnancy and psychiatric morbidity. British Journal of Psychiatry. 167:243–248.

Major B és mtsai. 2008. Report of the APA Task Force on Mental Health and Abortion. Washington, DC: American Psychological Association. Letöltve: http://www.apa.org/pi/women/programs/abortion/mental-health.pdf

Munk-Olsen T és mtsai. 2011. Induced first-trimester abortion and risk of mental disorder. New England Journal of Medicine. 364(4):332–339.

Steinberg JR és Finer LB. 2010. Examining the association of abortion history and current mental health: a reanalysis of the National Comorbidity Survey using a common-risk-factors model. Social Science and Medicine. 72(1):72–82.